Sajnálom, hogy ezúttal hátrafelé nem volt beállítva kamera, de a hanghatás mellé a történetet elmesélve így is tanulságos. A helyszín Budapest XI. kerületében a Bogdánfy utca.

Az Irinyi József utca felől haladtam a Budafoki út irányába a belső sávban. Az előttem haladó autós vissza akart fordulni, időben indexelt is. Mivel a visszapillantó tükörben láttam, hogy a szélső sávban folyamatos a kocsisor, nem vagánykodtam egy veszélyes jobbról előzéssel, hanem megálltam. Igen ám, de a mögöttem haladó autóvezetőnek nagyon sietős lehetett, ki akart minket kerülni. Elkezdett sávot váltani, csakhogy ott haladt mellette egy furgon. Végül vészfékezésre kényszerült. Én csak annyit láttam a tükörben, hogy csikorogva csúszik felém a személyautó. Elég lassú reakcióval, de előrébb gurultam. Szerencsére időben meg tudott állni, nem rongyolt belém. Az égett gumiszagot - ami elárasztotta a kocsimat -, még egy darabig élvezhettem az utam során.

Az eset kapcsán azon gondolkodtam el, a forgalmi okból megálló autó mögött milyen távolságra kell megállni. Én mindig kicsivel távolabb szoktam, ha belém jönnek hátulról, akkor ne toljanak rá az előttem lévőre, így megúszom csak a kocsi hátuljának összetörésével. A másik, olyan távolságra legyek, hogy szüksége esetén tolatás nélkül tudjak kerülni, és ne ragadjak benn. Utóbbira sajnos a piros lámpánál várakozó vagy dugóba került autósok nem igazán szoktak ügyelni, és így még nehezebb megadni az elsőbbséget a kéklámpásoknak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.