Tavaly októberben egy taxis és egy biciklis ütközését sikerült elcsípnem Budapesten a fedélzeti kamerámmal. Még a helyszínen közöltem ezt a rendőrökkel, akik felvették az adataimat.

Körülbelül két hónap múlva hívtak telefonon a BRFK-ról, hogy tényleg van-e felvételem, és mondták, hogy "lefoglalnák". Annyiban maradtunk, hogy majd újra keresnek. Ez meg is történt, a baleset után több mint három hónappal. A VI. kerületi kapitányságról hívott fel az ügy szabálysértési előadója (tehát csak könnyebb sérülés volt), és kérte, vigyem el neki a felvételt. Mivel munkaidőben nem tudtam megoldani, megegyeztünk, hogy az egyik este az ügyeletes tisztnél leadom.

Ehhez tartva magam szépen leírtam a fájlt CD-re, és bementem vele a kapitányságra. A kapuig jutottam, ahol az ügyeletes tiszt kiüzente nekem, jöjjek vissza hétfőn, és személyesen adjam le annak a rendőrnek, akivel beszéltem. Azért ez nem járja, így mondtam a varázsmondatot: "Nem jövök vissza hétfőn." A kapus újra betelefonált, így mondta neki, akkor vegye át tőlem (amúgy a századosnő minden szavát hallottam, mert olyan hangerővel beszélt a közeli szobájában, hogy telefon se kellett volna). Miután a kapus lerakta a telefont, az ügyeletes tiszt gyorsan visszahívta, hogy azért egy átadás-átvételi jegyzőkönyvet írjon. Mindez meg is történt, így a CD-t a körülbelül negyedórás várakozás és herce-hurca után otthagytam.

Azért szép, hogy még én küzdjek azért, hogy szívességet tehessek, bocsánat, állampolgári kötelességemet teljesítsem.

Emlékeztetőül a felvétel:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.